Arany János idézettel kezdem írásomat: „Az öregember csak tövis az ágon, Látja ő nem kell ezen a világon.” Ezt az érzést cáfolja a mi egyetemünk, mert érezzük, hogy gyógyító erővel rendelkezik azon túl, hogy bővítjük ismereteinket! Ezúton köszönjük dr. Szekeres Tamás volt rektornak, amiért kitalálta ezt! Köszönjük mindenkinek, aki mindig, mindenben szeretettel vesz körül bennünket. Dr. Földesi Péter rektor azzal köszöntött bennünket, hogy egy baj van, hogy ezt nem ő találta ki.

Az 1960-as években Mosonszentjánoson a Frank gyárban dolgoztam, mint laboratóriumvezető. Olyan volt a gyár, mint egy kis család. Ott dolgozott egy kedves kollégám, aki hozott tepertős pogácsát, amit az édesanyja sütött. Tőle én is megtanultam ilyen pogácsát sütni. Itt az egyetemen találkoztam a fiával, akivel az 1970-80-as években dolgoztam a keksz és ostyagyárban. Itt élünk Győrben mindketten, de csak a Nyugdíjasegyetem találkoztunk. Kérte, ha megvan a recept, írjam azt le, mert ő csak az ízére emlékszik.

Íme a recept! Tepertős pogácsa: fél kiló liszt, három deka élesztő, harminc deka darált tepertő, só. A lisztből egy maréknyit a tepertőbe gyúrok egy kiskanál sóval. A megmaradt lisztből egy mogyoró sóval, egy tojássárgájával, langyos vízzel, a kelesztett élesztővel rétestésztát gyúrunk, amíg a kézről leváló hólyag lesz. Lisztezett deszkán fél centi vastagra, négyzet alakúra kinyújtjuk, a tepertőt a közepére téve minden oldalról a tésztát ráhajtjuk. Ezt háromszor végezzük! Elég lágyra kell hagyni a tésztát. Vízzel kell kenni a szaggatott pogácsát. Rendkívül finom.

Az egyetemen szívesen veszünk részt, sok ismerőssel találkozunk, ami segít kifejezni a szavakkal kimondhatatlan érzéseket és levezeti a feszültségeinket és ez gyógyír. Kívánunk sok erőt és egészséget a Kisalföld vezetőinek, a segítőknek. A férjemmel együtt veszünk részt a színvonalas előadásokon.