Pályázatot hirdetett szeniorhallgatóknak a Széchenyi Egyetem és a Kisalföld napilap. Gondolataimat, érzéseimet, véleményemet kívánom kifejteni mindazokról, melyek a témával kapcsolatban megihlettek, élményt jelentettek számomra, felfűzve rájuk miért jó nyugdíjasként egyetemistának lenni.

Ha Széchenyi Istvántól idézek, akkor azt mondom, azért, mert „sokat kell tanulni az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud”! Ha Szophoklésztől, akkor meg azt mondom, azért is, mert bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud. Horatius pedig „merj gondolkodni”! Ha Albert Schweitzertől idézek, akkor pedig azért, mert „az ember akár tizenhat éves, akár hatvanhat, csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén”.

Az antik bölcsektől napjainkig nyomon követhető a tanulás szükségessége, a tapasztalatok szerzése, melyeket harmóniába hozhatok az élettel, ha nem akarom, hogy a felejtés homályába vesszenek. Gyertya nélkül nincs láng. Másrészt az ember sosem befejezett, igényli a XXI. századi tudást. Korszakok lezárulnak, elmúlnak, újak jönnek. Ismereteink idővel megfakulnak, elavulnak, mint ahogy a rekordokat is megdöntik. Tehát ismereteink további bővítése szükséges a felgyorsult fejlődés közepette. Nem mindenki lehet a barátom, de mindenki a tanítóm. Tudatosan választhatok, milyen életet akarok élni és ilyent, hogy nyugdíjasként is tanulhassak!

A bevezető gondolatokat a helyi specifikummal folytatom a teljesség igénye nélkül. Mindegyik arra ad választ, hogy miért is szeretek szeniorhallgató lenni már a kezdetek óta. Véleményem egyéni ízlésre épül, nem erőltetve másokra azokat. Csokorba szedve az alábbiak miatt.

A főiskolai, az egyetemi, a külföldi tanulmányok bizony tele voltak kollokviumokkal, szigorlatokkal, államvizsgákkal, szakdolgozatokkal. Micsoda luxus, hogy most csak a puszta jelenlét és a figyelem szükséges, mintha egy vágyálom valósult volna meg. Sőt, osztályzatok sincsenek, viszont fordítva igen, az Nyugdíjasegyetem igényli az előadók hallgatók általi értékelését. Felkészültségük egyébként jeles.

Az előadások tervezése, szervezése, végrehajtásuk példás, érvényesül a magyarázat, a bemutatás, a szemléltetés és az érthetőség elve. Hangulata sajátosan pozitív, melyet szemeszterenként kultúrműsorok egészítenek ki, legnagyobb megelégedésünkre. A köszönet? Természetesen a viharos taps. Ugyanez mondható el az egyetemek vezetői és a szervezők által mondott köszöntő beszédekkor, a szemeszter ünnepélyes nyitó és záró aktusainál.

A témák tervezése differenciált, mint ahogy a hallgatók érdeklődése is. Hozzájárulnak civilizációs örömeinkhez és személyes komfortunk javulásához, mint például: modern eszközök, híradás, számítástechnika, egészségügyi eszközök, konyhai újdonságok, marketing, egyebek bemutatása. Átfogják a múltat, a jelent, utalnak a jövőre. Csoportosítva, átfogják például a modern tudomány és technika vívmányait, fejlődését napjainkig: érbetegségek titkai, lézeres és rádiófrekvenciás technológiák alkalmazását a műtéti beavatkozások során; robotok az ember szolgálatában; az elektrodinamika kultúrtörténete. Múltunk bemutatását, történelmi tanulságait, hagyományainkat: a magyar szent korona és a ménfői csata; a győri csuda; népi hagyományok szerepe a mai életben. Rendkívül színes előadás volt dr. Barsi Ernő által. Egészségügy egyes részterületeit: szívünk titkai (dr. Dézsi Csaba András); érbetegségek titkai. Elgondolkodtató, idősebb korosztályt érintő témákat: a nevek eredete; tevékeny időskor, tanulás egy életen át; természetvédelem aktuális kérdései a Szigetközben; a modern logisztika csapdái (dr. Földesi Péter); az idősek piaca, az időskori marketing. Ezt a témát javaslatomra Csornán is megtartották, ott is sikere volt a Nyugdíjas Akadémián.

Továbbá hallhattunk nemzetközi zenei életünkről, művészetekről, irodalomról, festészetről is, melyek a magyar kulturális tradíció részei. Az előadások egyedülállóak és vissza nem térőek, megéltem egyszerű és nagyszerű pillanatait. Azok minden esetben politikamentesek voltak, korra, nemre, hitvallásra és pártállásra való tekintet nélkül, mindenkihez szóltak.

A különböző anonim jellegű tesztek alkalmazása, összesített eredményei érdekesek és elgondolkodtatóak voltak, például: hogyan segítjük gyermekeinket, vagy hogy fiatalabbnak érezzük magunkat biológiai korunknál, azaz kevésbé vagyunk öregek.

A házi feladatok még otthon is gondolkodásra késztették a hallgatókat. A nyereménykönyvek pedig gesztus értékűek. Rendszeres a népszerűsítés, a vélemények kikérése, melyekről a Kisalföld rendszeresen tudósít.

Lehetőség volt az egyetemek vezetőinek megismerésére a köszöntések és előadásaik során. Tanulság tőlük az időgazdálkodás, mint a beszédek (három-négy percesek) és az előadásaik alkalmával. Platóni idézet jut eszembe: „sem hosszú, sem rövid, hanem a tárgyhoz mért beszédre van szükség”.

Lehetőséget biztosított régi ismerősökkel, volt munkatársakkal való találkozásokra is. Esetemben több nyugdíjas határőr hivatásossal is találkoztam, felelevenítve a 35-40 éves hivatásos szolgálat szépségeit, nehézségeit, anekdotázásokkal tarkítva. Sajnos egymástól értesülhettünk itt azon kollégákról is, akik már nem lehetnek közöttünk.

Barátokat sikerült rábeszélni, hogy járjunk együtt az egyetemre. Ők szintén régi ismerősökkel találkoztak, mintegy láncolatot képezve. Magam is 47 év után találkoztam régi ismerősömmel, akivel akkor Budapesten az Operaházban együtt tekintettük meg a Kékszakállú herceget. Ő ismert fel, meglepő az ilyen találkozás. Fényképe még mindig megvan, tudomásom szerint Győrújbaráton él. Előfordult, hogy hévízi üdülésemet megszakítva Győrbe utaztam, illetve Spanyolországból a visszautat időzítettem úgy, hogy az előadáson részt vehessek. Egyfajta ragaszkodás, rendszeretet, vagy pontosság, netán tudásszomj? Ki tudja.

A hallgatói létszám is folyamatosan nőtt, 1200-ra. Aulából a sportcsarnokba kerültünk át, kényelmesebb viszonyok közé. A hallgatók mellérendeltségi viszonyban állnak egymással, nincsenek rang- és értékbeli különbségek.

A közösségi érzés megjelenése mellett, mentálisan is jelen vagyunk, nem kóborolnak el gondolataink, az előadásra figyelünk. Energiánkat nem téblábolásra, lényegtelen improduktív cselekvésre pazaroljuk, tanulunk. Babits szavaival élve „óriási hír tudója vagyok”, az sokakhoz eljusson, hát amíg élünk, tanulunk. Ez meg hozzásegít a hétköznapok minőségi eltöltéséhez, az érettebbkori lelki békéhez.

Külön is említést érdemel az Egyetemen kiosztott Alumni Magazin, az öregdiákok magazinja. Az ebben írtak példaértékűek lehetne gyermekeinknek, unokáinknak, mely szerint kulcsrakész profi tudásra van szükség, hogy mindig topon maradjunk. Az ehhez vezető út pedig? A tanulás, a nyelvek ismerete, a külföldi kemény munka és a szakmai gyakorlat, a nemzetközi tapasztalatok, az elhivatottság. Kikristályosodik, hogy az elhelyezkedéshez, pozíciók eléréséhez ezekre is szükség van a diploma mellett. Minden szándék kérdése, mennyire akarja véghez vinni azt, amibe belefogott, nyilatkozták a gondolatokat az öregdiákok. Rendkívül tanulságos.

A szemeszterek hatásáról

John Knittel szerint akkor öregszünk meg, ha a múltban több örömet lelünk, mint a jövőben. Esetünkben ennek ellentmond a nyolc szemeszter tapasztalata, elősegítette a pozitív gondolkodást, a rendszeres lelki higiéniát, a mentális felkészülést a még előttünk álló feladatainkra. Hozzájárul, hogy mintaszerű, egészséges életet tudjunk élni és örüljünk a legkisebb dolognak is. Hogy tudjunk mosolyogni a csüggedés helyett. Egy indiai mondás szerint pedig a mosoly, melyet küldesz, visszatér hozzád. (Szerintem még ékszer is a hölgyek ajkán.)

Elősegíti az értelmi intelligenciánk fejlődését, mind jobban szót tudunk érteni másik emberekkel. Földönjáró, reális értékrenddel bíró emberekké válunk. Esetleg, ha eddig nem látszott az igazgyöngy a szürke héj alatt, nagy valószínűséggel ezután látszani fog. A pozitív érzelmek megélése gyakorlattá válik. Hozzásegít a boldogsághoz, ez az elégedettségi állapot ezúttal az élettel való elégedettséget jelenti.

Az előadások hatása továbbá növeli önbizalmunkat, önbecsülésünket, csökkenti az énkép zavarát, a depressziót. Hisz mi volt a célunk? A már megszerzett tudásunk továbbfejlesztése! Talán kis lépésekben egészségesebb életmódra sikerült váltanunk és tisztelni kezdjük magunkat teljesítményünkért.

Többen az előadásokon hallottak alapján gyakrabban aktív mozgásokat, sétákat, kerékpározást, túrázásokat végeznek. Ez pedig hozzájárul a jó kondíció megőrzéséhez, belső nyugalmunkhoz, pozitív kisugárzásunkhoz, javul önértékelésünk.

Állandóan nevelési sorozatok hatása alatt állunk. A szemeszterek is jó színterei voltak ennek. Személyiségünk pozitív irányba formálódott, nyitottabbá váltunk, színesebbé tette a szabadidő hasznos eltöltését.

Újraélhettük a főiskolai, az egyetemi időszak mindennapjait, vizsgafélelmek nélkül. Megismerhettük napjaink tudományos eredményeit, felismerjük a makro- és mikroproblémákat, képessé váltunk tenni ellenük. A szerzett tapasztalatokat a közösség szolgálatába tudjuk állítani.

Üzenete lehet, hogy tudjunk aktívan élni, keressük a szépet, a jót, próbáljuk meg nyugdíjasként is élvezni az életet, amennyire és ameddig lehet.

Tevékenységünkkel példát mutathatunk közvetlen környezetünknek. Egy felmérőteszt pedig megerősítette azt a hitet, hogy fiatalabbnak érezzük magunkat valós korunknál. Ezért is szeretek nyugdíjasként egyetemista lenni. Köszönet érte.