2012. május 21-én a szemeszter utolsó előadására gyülekeztünk az egyetemi csarnokban. Kivételes nap volt ez, mert lezártuk a 2011-12-es tavaszi félévet, oklevelet kaptunk az előadás végén. Dr. Farkas Szilveszter egyetemi docens a magyarországi köz- és magánpénzügyek helyzetéről tájékoztatott bennünket. Ismereteink tovább bővültek. Tapssal köszöntük meg a tudományos elemzést, izgalommal vártuk a sorsolást. Ki lehet majd nappali tagozatos hallgató, aki beülhet a fiatalok közé? Én is drukkoltam, szívesen hallgattam volna új dolgokat.

Nem volt szerencsém, a lehetőség elmulasztásán merengtem, amikor újabb oklevélszámot húztak ki, a 86-ost. A 12. sor első székén ültem, kezemben az oklevéllel, néztem a számot, nem akartam hinni a szememnek, a 86-os volt rajta. Hiszen ez én vagyok! Felálltam s indultam előre. Hihetetlen! Ez nem lehet igaz! Dr. Rechnitzer János egyetemi oktató gratulációja megerősített: igaz! Enyém lehet a főnyeremény, egy laptop. Repültem a helyemre a kinccsel, gondolataim közben már külföldön jártak, a skype éppen nem működött az otthoni készüléken. Ezen a gépen tudom tartani majd a kapcsolatot a fiammal és a családjával.

Nyugdíjas társaim is velem örültek, sokan gratuláltak a szerencsémhez. Jól esett.

Azóta is örömmel lépek be minden előadásra. Sok az ismerős arc, mosolyogva köszöntjük egymást, beszélgetünk, vidáman várjuk a délelőtt tíz órát, az előadás kezdési időpontját.

Szívesen tanulunk, unokáink miértjeire könnyebben válaszolunk, még a keresztrejtvényfejtés is könnyebben megy.

Jó nyugdíjasként egyetemista lenni!