Nyugdíjasegyetem – ismeretbővítő nosztalgia ajándékba a szépkorúak részére. A kényelmetlen közlekedés és egyéb akadályoztatásaim miatt a korábbi szemeszterek tananyagát nem ismerem és így nagyon hiányos tapasztalatokkal vállalkoztam gondolataimat leírni. Napjainkban már az úgynevezett szociális háló jórészt nyilvánvalóan az emberi kapzsiság martalékává lett és a maradék is erősen foszlásnak indult. Ezért aztán különösen értékes a szervezők önzetlen vállalkozása, hogy Győr városában és annak szélesebb vonzáskörzetében élő idős emberek számára tandíjmentes széleskörű ismeretanyagot kínáló egyetemi oktatást valósítsanak meg nagy tudású előadók bevonásával.

A hallgatóknak nem kell sikeres felvételi vizsgát tenni, hanem mindannyian egyénileg dönthetik el, hogy élni kívánnak-e ezzel a lehetőséggel. Ezért aztán a résztvevők összetétele nagyon vegyes, de mégis – mint jómagamat – bizonyára többségüket kiemelten az motiválja, hogy újra iskolások lehetünk, és – ha csak egy kis részben is –, átélhetjük az ifjúságunkra emlékeztető érzéseket. Most már nem kérdés, hogy régen szerettünk vagy nem iskolába járni. Itt biztos – ha nem lépnek fel gátló körülmények – senki nem akar iskolakerülő lenni.

Mi, a hízelgően szépkorúnak nevezett idős emberek – ahogy a fiatalok mondják, az öregek –, ha őszinték vagyunk, nem örülünk maradéktalanul a „szép” korunknak. Ez a kor valójában csak azért szép, mert évtizedek többé-kevésbé sikeres küzdelmei után, rengeteg pozitív és negatív élménnyel a tarsolyunkban az egészségünk és szerencsénk kedvező alakulása révén megértük a nyugdíjas kort. De még nem adtunk mindent fel és amíg valamilyen szinten aktívak vagyunk, az időnk múltával egyre inkább szeretnénk örökifjak maradni. Valószínűleg ezért is mondják rólunk, hogy elérjük a második gyerekkorunkat. A gyerekek pedig nagyon szeretnek játszani, ajándékot kapni, barátkozni és talán a leginkább azt szeretik, ha komolyan veszik őket és érzik, hogy törődnek velük.

A Nyugdíjasegyetem a hallgatók számára mindezt biztosítja. Megkaptuk azt a lehetőséget ajándékba, hogy játszhassuk az iskolás fiatalt, a gyereket, aki társaival zsibongani kezd a lejáró óra végén és eközben nem elhanyagolhatóan új ismereteket szerezhessünk, vagy a már elfelejtetteket eleveníthessünk fel. Az emlékekből nekünk sokkal több van, mint a gyerekeknek. Ezekről jól tudjuk, hogy utólag megszépülnek, de a felidézésük a régen látott barátok és ismerősök társaságában mindenkinek egy élmény. Mindemellett jó az is, ha itt közös barátokról kaphatunk és adhatunk információkat az órák megkezdése előtt vagy azok után.

Sajnos több, a korral csökkent képességem mellett már a szemeim sem tökéletesek, de így is egy régi kedves tanáromat már másodszor vélem távolról felfedezni az oldallelátókon. Ő aktív korában különböző tudományos fokozatot szerzett és íme, neki is csábító ez a lehetőség.

Magam is jártam már más városokban már több egyetemre és megvédtem néhány diplomát, de a Nyugdíjasegyetemen oktatott különböző tudományokból eddig is több hasznos ismeretet szerezhettem a mindennapi életemhez. A teljesség felsorolása nélkül megemlítem, hogy jobban figyelek a járművezetésnél a vakfolt veszélyére. Az energiatakarékos világítás lehető legoptimálisabb megoldására és az ereim egészségének megőrzésére. Más szemmel látom a városomat, a festményeket és a robottechnikai fejlesztéseket jelenkorunkban motiváló legfőbb eredményeket és törekvéseket. A médiában és az interneten is kiemelten érdeklődök az ismeretterjesztő tárgyú témák iránt, de mint tudjuk, élőben minden érdekesebb és elhihetőbb. Ez igaz a művészeti alkotások, a sport és a szórakoztató előadások közvetett vagy közvetlen élményére is. Mindezekből jól látható, hogy szívesen maradnék még sokáig a Nyugdíjasegyetem hallgatója. Szerencsére vizsgázni nem kell, így az utóvizsgák sem fenyegetnek.

Valamikor hittük, hogy a tudás hatalom. Ez még mindig él bennünk, bár közben folyamatosan tapasztalhatjuk, hogy csak erősen korlátozottan igaz, és többnyire erkölcsileg vitatható tudás szakterületekre érvényes. Nagyon sok bölcs ember élt már közöttünk nagyon szerényen mindenféle földi hatalom nélkül. (Példaként itt szeretnék utalni a városunk elmúlt évben elhunyt Szent László-díjas tudós tanárára, dr. Kamarás Árpádra, mert a szerencsések közé tartoztam, akiket tanított.) Azt a fajta tudást, amivel tényleg hatalomra lehet szert tenni, úgy vélem, ez a hallgatóság – ha eddig nem tette –, már nem is kívánja elsajátítani.

Mégis a hallgatók számára nagyon hasznos lenne, ha ebben az iskolában olyan filozófiai, pszichológiai és jogi, egyéb tudást is szerezhetnénk, hogy az adott körülmények között milyen alapelvek mentén lehet tisztességes emberként létezni és az utódainkat is arra nevelni. Segítségre lenne szükségünk, hogyan ne váljunk a napi életünk minden területén szinte legálisan működő csalók, hamis információkat szolgáltató és tisztességtelenül működők és egyéb bűnözők könnyen megszerezhető áldozatává. (Itt kiemelném az elsősorban bennünket bombázó, „legfőbb érték az egészség” jelszóval mesés gazdagságot szerző társaságokat és hirdetőket.) Remélem, hogy a gondolataimat a Nyugdíjasegyetem szervezői javaslattal kiegészített hálás köszönetként fogadják és hogy a leírt meglátásaim a többi hallgatóktól sem idegenek.