Szeretek nyugdíjasegyetemista lenni? Jó kérdés. Igen, szeretek, már hét szemesztert végigjártam hiányzás nélkül és még mindig szeretek. Ez valami jóvátétel részemre, mert az ötvenes években olyan idők jártak a falun élő jobb módú családokra, hogy mindent elvittek (gabona, állatok) jóvátétel címén, tehát nem volt miből taníttatni a gyermekeket. Ez már nagyon régen volt, a mai fiatalok ezt már nem is értik.

„A jó pap is holtig tanul” – szól a közmondás, meg azt is mondják, hogy a tanulás maga az élet. Hasznos időtöltés, kikapcsolódunk a mindennapok problémáiból: itt találkozunk a barátokkal, a nyugdíjas klubtagokkal, régi ismerősökkel.

Nagyon jó előadásokat hallgatunk, nem emelnék ki az előadók közül senkit, mert mindenki nagyon jó volt a maga területén. Ha mégis ki kell emelni valakit, akkor dr. Barsi Ernő (nyugodjék békében) néprajztudós előadását emelném ki. A tanár úr a népi hagyományokról beszélt, amik ott élnek a legnagyobb költőink verseiben is. Nagy szeretettel beszélt Erdélyről, az erdélyi barátairól, a székelykapukról, a rajtuk lévő faragások jelentéseiről.

Erről eszembe jut, mikor az 1970-es évek elején Erdélyben jártunk, Korundon (fazekasfalu), azt mondta nekünk egy idős asszony: nem maguk a magyarok, hanem mi. Meglepődtem és azt mondtam, miért mond ilyet, hisz mi is és ő is magyarul beszélünk. „Igen ám” – mondja –, „de nekünk minden nap meg kell harcolnunk a magyarságunkért, maguk meg készen kapták azt”. Csak később értettem meg, mit is akart mondani.

Visszatérve az előadásokra, nekem nagyon tetszett, ahogy a szent korona titkát próbálják megfejteni, számítástechnikai módszerrel bizonyítani, hogy Szent István korából származik.

Tevékeny időskor – tanulás egy életen át című előadás, A város, ahol élünk című előadás is nagyon tetszett, de nem sorolom tovább, minden előadás nagyon jó volt!

Én úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanultunk, köszönet érte a Széchenyi István Egyetemről, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Karáról érkező előadóknak, a Kisalföld napilapnak, a Pannon Nyugdíjas Szövetségnek.

„Sokat kell tanulni az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud!” (Széchenyi István)