„Megint tizennyolc”

Szabóné Barta Erzsébet

Őszidő. Hát eljött! Most búcsúzom és elmegyek, az én időm lejárt – gondoltam a nyugdíjas búcsúztatón. Talán el kellene énekelnem, amit a középiskolai ballagáson énekeltem? Vagy képes vagyok ezt a helyzetet reálisan megítélni és megoldani? Igen, képes vagyok, tudok alkalmazkodni a körülményekhez, még jó a memóriám, szeretem a rendet, a szervezettséget. Ezután még jobban kell bánnom az idővel, vigyáznom kell testi-lelki egyensúlyomra. Megvan a megoldás! Járni fogok a Nyugdíjasegyetem előadásaira. Bemerészkedtem hát a megújult falak közé és 2011. február 9-től a győri Nyugdíjasegyetem rendezvénysorozat hallgatója lettem. Örömmel és némi büszkeséggel tölt el, hogy a karosszék helyett az „iskolapadot” választottam. A 2011 őszi szemeszter már az egyetemi sportcsarnokban folytatódott – kinőttük korábbi helyünket! Azóta a szeniorhallgatók számára minden előadáson nagyelőadóvá alakul a sportcsarnok.

Tolvaly Ferenc írja El Camino című könyvében, hogy „a szeretet és a tudás, ha hagyod, magától lopódzik a fejedbe és a szívedbe”. Igen, én hagytam és nagyon örültem, amikor a 2011 tavaszi szemeszter záróünnepségén átvehettem egy csodálatos nyereményt, ami feljogosított arra, hogy ősztől az elsősök között foglaljak helyet, mint szeniorhallgató.

Dr. Szekeres Tamás rektor úr aláírásával egy levél érkezett címemre, sok-sok tájékoztató és eligazító melléklettel. Rektor úr szívből gratulált felvételemhez. Arra gondoltam, hány fiatal örülne, ha ilyen borítékot kapna. A tanévnyitó ünnepségen könnyek szöktek a szemembe. Beiratkoztam a jogász egységes osztatlan képzés első évfolyamára és lélekben egy pillanatra 18 éves lettem. Értelemszerűen nem azok a jogok és kötelezettségek vonatkoztak rám, mint a normál oktatási rendszerben felvett hallgatókra, de jogom volt aktívan, passzívan részt venni az órákon. Büszke „kisdiákként”, kezemben a leckekönyvemmel, felvettem a közgazdaságtan, a magyar alkotmánytörténet, a filozófia, a római jog és a jogi alaptan tantárgyakat. Óriási lelkesedéssel hallgattam az előadásokat, amit az oktatók nem kis meglepetéssel és őszinte elismeréssel fogadtak.

Egy idő után éreztem, hogy a harmadik életkorban már nem lennék képes lépést tartani a fiatalokkal, ezért legtöbb időt és figyelmet a hozzám legközelebb álló filozófiára fordítottam. Átgondoltam a definíciót, „a filozófia a dolgok végső okait az értelem természetes fényénél vizsgáló tudomány”. Vállaltam a megmérettetést, a tételem címe „Platón” volt. Úgy éreztem, órákig tudnék róla beszélni. Jót húztam! Még most is emlékszem a „Naphasonlatra”: „Miként a Nap megvilágítja a látható dolgokat, akképpen a jó, az ésszel felfogható dolgokat.”

Bújtam az egyetem könyvtárát. Szeretek olvasni, van jó néhány könyvem, de ebbe a könyvtárba talán soha nem jutottam volna el, ha nem lennék nyugdíjasegyetemista! Fontos megjegyezni, hogy a megújult könyvtár 2011 márciusában kezdte meg működését az INNO-Share épületben. Négyezer-ötszáz négyzetméteren helyezkedik el, majdnem minden tudományterületet lefedő, magyar és idegen nyelvű dokumentummal, folyóirattal, olvasói férőhelyekkel, számítógépes munkaállomással, csoportmunkára alkalmas terekkel berendezve.

Nagyon szép időszaka ez nyugdíjas éveimnek. Hol kisdiák, hol öregdiák voltam – párhuzamosan – élve a lehetőséggel. Egy ifjú joghallgató hölggyel barátság – talán inkább jelképesen nagymama-unoka kapcsolat – szövődött közöttünk. Ő most már harmadéves, kiváló tanuló. Rendszeresen beszámol előmeneteléről és én olyan büszke vagyok rá, mint ha az igazi unokám lenne.

Amikor letelt a nyereményben meghatározott hallgatói jogviszonyom ideje, egy nagyon kedves  meghívást kaptam dr. Szekeres Tamás rektor úrtól. Minden nyertes szeniorhallgatót szemeszterzáró beszélgetésre invitált a rektori tanácsterembe. Felemelő érzés volt olvasni: „...részvételére és az elmúlt félévvel kapcsolatban véleményére feltétlenül számítok”. Köszönöm rektor úr, köszönöm Nyugdíjasegyetem!

Elbúcsúztam a jogi tanszék épületétől és a nyugdíjasok között folytatva, nagy figyelemmel hallgatok minden előadást. Jegyzetelek, kvíz-kérdésekre válaszolok, de nem elégszem meg az egyszavas felelettel. Magasra rakom a lécet, hozzáolvasok ahhoz, amit az előadáson hallok és beküldöm válaszomat, néha elég bőbeszédűen. Talán ennek az eredménye, hogy már két alkalommal nyertem könyvet.

Amikor a 2012-13 tavaszi félév programfüzetében láttam, hogy dr. Barsi Ernő nyugalmazott főiskolai tanár, néprajztudós népi hagyományainkról és a mai életben betöltött szerepükről tart előadást, azt mondtam, itt az alkalom! Magammal vittem egy könyvét, Zöld erdőben, sík mezőben című gyűjtését. Az előadás végén, néhány kedves szó kíséretében dedikálta. Azóta őrzöm ezt a könyvet, mint egy kincset, egy eltűnt világot és a gyönyörű kort megért, kedves tudós emlékét.

2017/2018 őszi előadások

  • 2017.10.02. Energiahatékony elektromos és autonóm járművek
  • 2017.10.16. Gyógyvizeink titkai
  • 2017.10.30. Mindennapi veszélyeink
  • 2017.11.13. Utazzunk együtt - Győr autóbusz közlekedése
  • 2017.11.20. Múzsa vagy megújhodás a kortalan művészetben
  • 2017.11.27. Tömegkommunikáció és manipuláció - Avagy hogyan befolyásolnak bennünket a reklámok?

Idősvonal