Én nem tudok semmilyen érdekes történettel előállni. Sőt az iskolában még a fogalmazással is hadilábon álltam, mert nem akartam magam igazán kiadni, s úgy gondoltam, másokat nem érdekel az, amit mondanék. Most is csak a szerény véleményemet, érzéseimet mondhatom el.

Hosszú idő után vettem a bátorságot, s jelentkeztem a Nyugdíjasegyetem újabb szemeszterére. Első alkalommal még kicsit szorongva közelítettem meg az előadás helyszínét. Titokban féltem, talán nem leszek odavaló, túl öreg vagyok. Bár ilyenkor eszembe jut a 81 éves édesanyám, aki 80 évesen járt számítógépes tanfolyamra, hogy netezni tudjon. Azóta sokszor írunk e-mailt egymásnak. A szorongásom már elmúlt,  bár a sok fiatal egyetemista láttán mosolygok magamban, vajon mit gondolnak rólunk, s minden alkalommal lelkesen megyek az előadásokra telve kíváncsisággal, milyen új ismeretek várnak ma rám?

Nagyon tetszik a sokféle témakör, s már sajnálom, hogy hamarabb nem jelentkeztem. Nagyon sok új dolgot hallok, melyek segíthetnek a hétköznapi életben. Még a menyemnek is tudtam valami újat mondani az egyik előadás kapcsán. Ez persze remek érzés, feldobja az embert. A korábbi szemesztereket nem tudtam figyelemmel kísérni, de gondolom, akkor is volt szó egészséggel kapcsolatos dolgokról, melyek a mi korosztályunknak nagyon fontos információkkal szolgálhatnak, s sosem késő új dolgokat tanulni.

No, és persze nem mindegy az sem, hogy az embert eltölti egy kis fiatalság érzés is. S ez nagyon jó!

Bízom benne, hogy a jövőben is folytatódik a Nyugdíjasegyetem előadássorozata. Magam részéről köszönet a szervezőknek és az előadóknak.