Győrben 2011-ben kezdődött el a Nyugdíjasegyetem programsorozat. Azóta rendszeres hallgatója vagyok. Nagyon jó előadások és előadók vannak. Minden előadásnak más-más témája van – számomra ettől lesz érdekes és izgalmas. Sok új információval lehetek gazdagabb, hiszen a szellemi frissesség ebben a korban is fontos. Nekem három gyermekem és egy unokám van, mindig ők voltak az elsők, így nem építhettem karriert. A mai világban ez már nem minden esetben működik eképpen, de ez így van rendjén. Az előadásokon rengeteg régi ismerős arc tűnik fel: régi kollégák, kolléganők, valaha volt szomszédok, a rég nem látott rokonok. Sőt, új barátokkal is összehozott itt az élet. Az előadások előtt és a szünetekben megvitatjuk az aktuális órák témáját: ki mit hallott róla és mi volt számára az újdonság.

A Nyugdíjasegyetemnek hála kinyílt előttünk a világ, hiszen sokunknak nem adatott meg annak idején, hogy egyetemre járhassunk. Fiatal lány koromban a technikum elvégzése után rögtön munkába álltam. A célkitűzésem az volt, hogy szerezzek egy jó szakmát és a saját lábamra álljak. Ez azért is volt fontos, hogy minél előbb önfenntartó tudjak lenni és ne szoruljak szülői támogatásra. A munka mellett volt csak lehetőségem egyéb tanfolyamok elvégzésével gyarapítani a tudásomat – természetesen esti tagozatos képzéseken.

Akkoriban az egyetemekre leginkább az értelmiségi családból származók gyermekei jártak. A társadalmi réteg legszélesebb körében élők – a középosztály – nem engedhették meg maguknak a felsőoktatás finanszírozását. Ezen kívül nem is volt cél a továbbtanulás, inkább az volt a „divat”, hogy megtanuljunk egy szakmát, majd minél előbb kezdjünk is el abban dolgozni.

A mai világban már bárkinek megadatik a továbbtanulás lehetősége, társadalmi hovatartozástól függetlenül. A Nyugdíjasegyetem programsorozatának keretein belül mi is kaptunk egy lehetőséget a tudásunk kiszélesítésére, így pótolhatjuk azt, ami fiatal korunkban kimaradt.

Az első előadástól kezdve gyűjtöm a témákkal kapcsolatos cikkeket, melyek a Kisalföldben jelentek meg. Ezeket egy füzetbe ragasztom, így mint egy tankönyvbe, bármikor beleolvashatok. A füzetet fellapozva és a cikkekre pillantva kellemes pillanatok és jó emlékek jutnak eszembe.